Azt hittétek, hogy ... 

felvirradt az ősz, amikor a Hamahamák békén hagynak benneteket, és nem kell azon gondolkodni, hogy kit szervezzetek a csapatotokba, aki a lehető legkevesebbet fog nyafogni amikor az éjszakai erdőben tücsköket hajkurászó vadnyulak bundájába ragadt apró bolhácska szemében megcsillanó holdsugár fényében térképet nézegető turista bakancsán legördülő harmatcsepp csíkjában lubickoló kullancs lábain kapaszkodó tűlevél hegyén átugrató béka brekegésétől megrettenő madárka szárnycsapásaiban hűsölő csipkevesszőn felfelé haladó hangyacsalád legkisebb leányának sóhajától csipogó kiskacsák lábai alatt hullámzó tavacska hátán hordozott papírcsónak falára írt romantikus versike utolsó sorától megrezzenő legénybajusz középső szálára tapadt vízcseppen megtörő fénysugártól ragyogó kalap karimáján leülepedett porban hempergő bogárka agyában felsejlő embercsípés közben csattanó pofon utáni zuhanást tompító kéz középső körme alá tapadt koszcsíkot bámuló kisasszony fintorgó szája felett serkenő izzadtságcseppet felinni hivatott papírzsebkendő illatától megrészegülő molylepke szárnyait lefogó pókhálóba kapaszkodó szellő hűsíti arcát.

Azt hittétek ez a szöveg véletlenül született meg? :) 

Figyelem! Ez az oldal sütiket használ!

A honlap további használatával hozzájárulásodat adod a sütik használatához.

I understand

 


GDPR szabályzat