Madarász Mia Rába-túra emlékei!
Evezgetve
Sebes csermelyen evezgetve kellemes lett „Sebesen-sebesen” egylettel.
Szeszelde kertben szerte felvert fekhelyek,
melyekben lelkes egyedek elhenteredtek.
Reggelente csendesen neszezve eszegettek,
Delente nevetve eveztek, rettegve szertereppentek,
bele sebes csermelybe. Ezen esetekben nem nevetve.
Delejes esteken epedve lestek bele cseberbe, lesz-e eledel?
Eledel lett rengeteg, emberek s egy fekete eb belseje rettenetesen megtelt.
Ezen kedves esetek nem lesznek elfeledve.
Eleget csevegtem nektek,
szerencse legyen veletek!
Lóri mesélte az utolsó túrán:
Miután a falu kocsmájában nagy mulattság volt éjszaka, a legények kiitták a kocsma készletét. Két székely öregember reggel bement a kocsmába, és kérdezték, hogy mi van inni? A kocsmáros azt mondta, hogy már csak tojáslikőr van. Az öregurak kissé feljebb tolták a kalapjukat, és azt mondták, kérnek.
Miután akkurátusan lehajtották a felest, megszólal az egyik:
- Kend ivott mán fingot?
- Nem. Mé?
- Mee e, a!
GYEREKEK, KICSÍRÁZOTT A KILÉPŐS SZANDÁM ! ! !
No, igen.
A hazaérkezés és a holmik kirámolása között eltelt röpke 5 termésnövelő nap, ami a jelek szerint épp elég volt ahhoz, hogy a már-már modell értékű szanda-, víz-, hő-, fűmag-, szatyor rendszerben megfoganjon az élet, és a kényelmesen beágyazódott fűmagvak egyszer csak növésnek iramodjanak. . .
Persze ezt a folyamatot olyan szörnyen büdös mellékhatás kíséri, hogy inkább visszacsomagoltam.
Hát nem tudom ...
Lehet, hogy ma már ebihalak is vannak ...
Lehet, hogy orrcsipesz használata mellett adok magunknak még egy esélyt ...
De lehet, hogy megválunk.
Nem lesz többé szandám. Kilépős. Rába menti. Csírás.
Lehet, . . .
( )
A szandám. És én.
Vagy megválunk, vagy megtisztítjuk és kifényesítjük az utat egy közös
jövő felé, vagy szaglóideg elleni terrorra számítva folyamatosan
fejlődő, fajteremtő mikro-ökoszisztémát tartok fenn egy éven át
kiélezve a kísérletet a szanda mozgásképességének kifejlesztésére,
vizsgálására ...
Már egy hete csak a Szandára gondolok,
Mindig meg-meg állva…
Viruló flórával remélten
Ment a Rábára, ment merészen.
Szomorkásak vagyunk, hogy vége az idei szezonnak, de klassz dolog emlékezni a történésekre!
Aztán jól megadta a módját!
Csak takarítunk, eveztetünk,
Mi pedig a vizet nyeljük!
Újra Rába vizet nyelni,
Csírák között járni, kelni,
Egy hétig csak gazdit verni.
Míg a Rábát kortyolgatnám,
Csíráimat borogatnám,
Kilépnék én minden fára,
Büszke lennék Zitácskára!
Lassan megindulnak a fényképek is az arhivumunkba, így a kellemes őszi időben már megkedzhetjük az emlékezést, és hamarosan a felkészülést is a következő nyárra.
Továbbra is biztatunk arra, hogy küld el a fotóidat, élménybeszámolódat!
Megfoglak és megraklak!
Vizet nyelni, járni, kelni ...
NO DE
Egy hétig csak gazdit verni?
Zacskóban érleltelek sokáig, igaz,
De indirekt tiszta lettél, nincs több gaz!
Jól viseld magad én azt mondom,
Különben nem lesz Rába, vigalom!
 | |
