Nyomtatás
Ej, mi a kő ! Óriás, kend
Aztán jól megadta a módját!
Csak takarítunk, eveztetünk,
Mi pedig a vizet nyeljük!


Jó volt a túra, szó se róla!
De akkor még ki gondolta:
Ha csatázol beborulsz,
Ha trehány vagy kivirulsz.

Hát kivirult, hja, lásd a szanda,
... remegett létében a flóra.

Tán belőle jóllakott volna,
Anyám kendermagos tyúkja.
Mi élhetne király módra,
Mint egyetlen jószága, ha volna.

Helyette eljött maga,
-na nem ezért !-
S szégyenemre helyettem kisúrolta.

Most szárad rendületlenül szegény pára,
S nem hiszi, hogy annyi viszontagság hiába!
Jobb kort remél, amikor újra egymásra találva,
együtt, merészen megyünk a vizitúrákra...