Elbúcsúztam a többiektől (ők a 26 km-es távon indultak), jó utat kívántam nekik és el is indultam. A hó javában esett, a táj nagyon szép volt, viszont az út fagyott és rendkívül csúszós. Lajosházáig újra meg kellett tanulnom járni, mert igen nehézkes volt a járásom a jégpályán. Alig haladtam, pedig úgy éreztem rengeteg energiát fektetek a menetelésbe. Éreztem, hogy melegednek és egyben fáradnak is a lábaim. A Cserkő-bányát elhagyva találkoztam a JETI-vel! Én legalábis így neveztem el a nálam másfél fejjel magasabb srácot, aki nyugodt járásával simán megelőzött, miközben én nagyon megszenvedtem a talpon maradásért is. JETI járása olyanyira hihetetlenül nyugodt volt, mintha Budapesten járt-kelt volna a Váci úton. Picit idegesített is a dolog! Idegeskedésemben szétcsúszott a járásom egy pár percre, de utána tudtam tovább koncentrálni.

Az Ilona kút érintése után megérkeztem Lajosházára, pecsételtem, majd találkoztam Margóékkal. Ők tíz perccel hamarabb indultak Füredről, mint én. Kicsit beszélgettünk, ittam, ettem, aztán elköszöntem és továbbindultam Mátraszentimre felé. Ezen a szakaszon már kisebb volt a tömeg, nyugodtabban tudtam haladni. Az út a blokk házig a régi kisvasút nyomvonalát követi. Az utat ismertem, így vártam már, hogy a jól ismert patakátkelések, turistaházak, hidak keresztezzék utam.

Elhaladtam a Szalajka-ház mellett, csomószor átkeltem a patakon, láttam a Blokk-házat, végül Bagi Jóska keresztjét érintettem, ami mellett meg is álltam energiát gyűjteni és térképet böngészni. Tudtam, Szentimréig már csak kb. bő 2 km lehet, de az végig emelkedő. Ettem szőlőcukrot, ittam meleg teát és ezek után nekivágtam a nagy emelkedőnek. Nagyobb emelkedőre számítottam. Úgy emlékeztem, hogy ez a kaptató sokkal nehézkesebb. Felérve a műútra elkapott a hóvihar. Az ellenőrző pont az egyik turistaházban volt, ahol pecsételtem és magamhoz ragadtam két pohár forró teát, ami rendkívül jól esett. Pihenőm közben azt láttam, hogy egy ismerősöm éppen elhagyja az épületet, de már nem tudtam neki köszönni. Kis üldögélés, és energiapótlás után nekivágtam a Darázs-hegynek, miközben felhívtam az előbb látott ismerősömet. Nekiszegeztem a kérdést, hogy milyen az út a Galyára? Kicsit meglepődött, kérdésemre csak annyit mondott: „igen fagyos”! Közben azt is mesélte, hogy a bakancsának a bélését otthon hagyta, így kicsit nehezebben halad. Galyán össze is futottunk és az is kiderült, hogy ő a 42-esen indult, ugyanis amikor neveztek, akkor kérdezték tőlük, hogy hányat kértek? Ők pedig rávágták, hogy 4-et! Kaptak is négyet a 42-es menetlevélből, pedig csak a 36-oson akartak indulni. Gondoltam, így sokkal izgalmasabb lehet. A végén ők is beértek szintidőn belül.

Galyától lefelé vitt az út a Nyírjes bércen. A Nyírjesi erdészház után gyönyörű kilátás volt a Kékesre és a Csór-réti víztározóra. Sütött a nap, a talaj olvadozóban volt, kezdett sár lenni, de a szakasz végén kiderült, hogy az egész úton csak ezen a részen olvadt meg a jég. Szépen haladtam a Vörösmarty turistaház felé, az ellenőrzőpont most a Csór-hegy oldalában volt, és nem a Vörösmarty-ban. Azért én mégis beugrottam oda melegedni és pihenni. A turistaházat követően még jó kilenc kilométer várt rám. Mátraháza felé tettem meg a túra utolsó kaptatóját. Mátraházától már csak lefelé kellett mennem, ami egész gyorsra sikeredett. Sikerült egy párt útbaigazítanom, hogy merre is van az utolsó ellenőrző állomás, a Gyökeres-forrás.

A piros úton található híd előtti patak menti rész be van omolva, ezért kötél segítségével lehet azon a szakaszon közlekedni. Ez lassította a tömeget, nagy sorbanállás volt, mire odaértem. Én szokásomhoz híven lecsúsztam a patakba és kikerültem a tumultust. A következő nagyobb lejtőnél szintén volt egy kötél kifeszítve, amely segítette a túrázókat a továbbhaladásban.

A Gyökeres forrásnál szintén pecsét, majd uzsgyi Mátrafüredre. Az utolsó szakaszt 40 perc alatt tettem meg. Marcsiék már bent voltak, ők a csúszós út miatt úgy döntöttek, hogy nem mennek fel a Kékesre, hanem a Vörösmarty turistaháztól délnek indultak Mátrafüred felé. Útközben megnézték a Hanák Kolos kilátót, a Máriácskát és a Palóc-baba múzeumot.

Rácz Gabiék utánam 20-30 perccel futottak be szerencsésen. Bóka Csabiék pedig a 26 km-rel gyorsan végeztek, és ők már előttünk elindultak hazafelé. A túra jól esett, nagy koncentrációt igényelt a csúszós út miatt. Sikerült kétszer is elesnem, de nem történt szerencsére komolyabb bajom.

Fitos József
This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.">This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

Figyelem! Ez az oldal sütiket használ!

A honlap további használatával hozzájárulásodat adod a sütik használatához.

I understand

 


GDPR szabályzat